Pecsét

Mi, bélyegzőkészítők nagyon ritkán használjuk a pecsét szót termékeink megnevezésénél, inkább azt mondjuk: bélyegző. Munkánk során viszont gyakran találkozunk a következő mondattal:

"Pecsétet szeretnék készíttetni!"

Teljesen mindegy, hogy pecsétnek vagy bélyegzőnek nevezzük,mi elkészítjük ha valaki megrendeli!

Kattintson ide és tekintse meg AKCIÓS pecsét kínálatunkat!

Ide kattintva átböngészheti a teljes pecsét választékunkat!

De nézzük csak mi is a pecsét valójában: sigillum - voltaképpen egy bevésett jelnek, képnek, névnek stb. lenyomata, mely eredetileg csak arra szolgált, hogy egy oklevél bizonyító erõt, hitelességet nyerjen.

Néhány érdekesség a pecsétek világából:

A pecsét anyaga a középkorban fõleg viasz és érc volt. A rómaiak által használt pecsét-föld (creta, cretula) a középkorban nem fordul elõ, valamint a spanyolviasz sem, mely utóbbi csak a XVI. sz.-ban jött használatba. Az érc-pecsétek közül szerepet az arany- és ólom-pecsét játszik. Ezüst és másféle ércbõl készült pecsét csak nagy ritkán fordul elõ.

A pecsétek alakja többé-kevésbbé az anyagtól függött. Az ércbõl készült pecsétek rendszerint kerekek, ugy mint az érmek. Ellenben a viaszpecsétek többféle formában voltak használatban. A pecsételés egy- vagy kétoldalú.

Kétoldalúan pecsételtek a bullák, kivéve az u. n. félbullákat, melyeket a pápák használtak azon idõközben, mely választásuk s felszentelésük közé esett, s melyeken csak az apostoli pecsét fordul elõ. A viaszpecsétek egy- vagy kétoldalu pecsételésüek lehetnek. Régibb idõben és késõbb is, midõn az oklevelekre rányomták, a pecsétek természetesen csak egyoldaluak lehettek, sõt még késõbb is, midõn a függõ pecsét is használatba jöttek, sokáig egyoldaluak voltak.

A kétoldalúaknál is többféle formát különböztetünk meg. Vagy egyenlõ nagyságu mindkét oldal, vagy a hátlap kisebb, mely esetben hát- vagy ellenpecsétnek neveztetik. Kettõs pecsétet fõleg a királyok használtak, kik többféle pecséttel is rendelkeztek. Így például nálunk Magyarországon is tudomással bírunk az u. n. nagy és kis pecsétrõl, továbbá a titkos pecsétrõl, mely utóbbi rendesen a király kezei között volt, s mint gyűrűs pecsét szerepelt. Egy királynak némelykor többféle pecsétje volt, igy Róbert Károly és Zsigmond több ízben új pecsétet hoztak használatba, a régibb vagy elveszvén, vagy visszaélés történvén velük.

A pecsétek megerõsítési módja a századok szerint különbözõ volt.  A legrégibb idõkben a pecsétet az oklevél hátlapjára nyomták rá, oly formán, hogy az oklevélen keresztforma bevágást tettek, ezeket visszahajtották, s a viaszt az igy keletkezett nyiláson keresztül nyomták. Vagy pedig két párhuzamos bevágást tettek és az igy keletkezett szalagon át egy hártyaszalagot húzva, erre nyomták rá a hátlapon a pecsétet. Azonban a XII. sz. óta a függõ Pecsétek kezdenek divatba jönni. Ezeknek megerõsítése eleintén szintén a most leirt módon történt. Késõbb az oklevelet alul behajtották s ott vágást eszközölvén rajta, ezen keresztül húzták a pecsét megerõsítésére szolgáló anyagot. Ez a viaszpecséteknél hártyaszalag vagy különbözõ szinü selyemfonál.

A pecsétek alakjával, anyagával, szóval mindennel, ami rájuk vonatkozik, a pecséttan foglalkozik.

«  További bélyegzők